Könyvajánló
Arthur Eddington (brit csillagász, fizikus és filozófus) az Edinburgh-i Gifford Lectures sorozatban 1927-ben így fogalmazott:
„Az entrópia növekedésének törvénye véleményem szerint legfőbb helyet foglal el a természet törvényei között.”
Az entrópia – vagy ahogy a legtöbben tanultuk unalmas fizikaóráinkon, a termodinamika II. főtétele – lényegében azt mondja ki, hogy minden a rendezetlenség, vagyis egy magasabb entrópiájú állapot felé tart. Merész általánosítással ez a halál törvénye: a dolgok megszületnek, felemelkednek, elérik csúcspontjukat, majd menthetetlenül hanyatlani kezdenek, míg végül elenyésznek.
A vállalatokra vetítve ez olyan jelenségekben nyilvánul meg, mint az átlaghoz való visszatérés (reversion to the mean) – vagyis amikor egy vállalat már nem képes fenntartható tulajdonosi értéket teremteni, de legalábbis annak növelésére bizonyosan nem.
A jelenség mértékéről G. Bennet Stewart Best-Practice EVA című kiváló könyvében így ír (saját fordítás):
„A vállalat pozitív gazdasági nyereséget termel, miután minden erőforrásköltséget lefedett — ez pedig az adott időpontban a gazdaságban működő tőzsdén jegyzett vállalatoknak mindössze körülbelül a felére igaz.”
Gondolj csak bele: e megállapítás szerint a vállalatok csaknem fele gyakorlatilag haszontalan a részvényesi értékteremtés szempontjából. A tulajdonosi értékteremtés ráadásul a vállalatok felső kvartilisére jellemző igazán, és még ezen belül is kevesen képesek arra, hogy az értéket hosszú távon növeljék (EVA-bővülés).
Mit tudnak azok a cégek, amelyek – legalábbis „ideig-óráig” – ellenállnak az entrópia törvényének? Amelyek nem indulnak hanyatlásnak, és nem simulnak bele az átlag nyájmelegébe?
A választ Charles Handy (London Business School), a szervezeti viselkedés és menedzsment szakértője adja meg A Második görbe című könyvében (a rövid, feliratozott ízelítőt linkeltem alább). Handy szerint mindig el lehet indítani egy második, majd egy harmadik, végül sokadik görbét, amelyek összességében egy monoton növekvő pályát alkotnak.
A nehézség azonban abban rejlik, hogy ez csak akkor működik, ha az új görbét még az aktuális csúcspont előtt indítjuk el. De kinek jut eszébe új vállalkozásba, befektetésbe vagy életpályába kezdeni, amikor a jelenlegi éppen szárnyal?
A valódi tulajdonosi értékteremtés szomorú statisztikái megadják a választ: meglehetősen keveseknek. És itt válik kulcsfontosságúvá a vállalat megfelelő vezetése.
William N. Thorndike Jr. The Outsiders című könyvében az elmúlt 50 év nyolc legsikeresebb vezérigazgatóját mutatja be, és elemzi sikereik közös jellemzőit.
Megállapítása szerint:
„Nem kell marketing- vagy technológiai géniusznak lenned… Viszont értened kell a tőkeallokációhoz, és ahhoz, hogyan használd fel a vállalat erőforrásait a részvényesi értékteremtés érdekében.”
Vegyük észre, hogy a tőkeallokáció nem valamiféle száraz könyvelési részletkérdés. Valójában (részben) annak a képességnek a neve, amelyről Handy is beszél: a második görbe időben való felismerése és elindítása.
A könyvet azért is ajánlom, mert Handy gondolatai nemcsak vállalati vagy szervezeti szinten, hanem a politika, a társadalom és az egyéni élet területén is érvényesek. Műve így életvezetési tanácsként is olvasható. Ráadásul magyarul is megjelent a HVG Könyvek gondozásában.
