Buborék-e az AI, és ha igen, miért nem?

Mostanra már menetrendszerűen jönnek szembe azok a tartalmak, amelyek egyre inkább az AI meg(nem)térüléséről, a vállalati csalódásokról és ehhez kapcsolódóan a buborék kipukkanásáról szólnak. A témával kapcsolatban jó szívvel ajánlom azt a bejegyzést (be is linkeltem a poszt végére), amely a Holdblogon jelent meg „Már anyám is Pythonban kódol – Az automatizáció, ami nem is létezik” címmel. Az írás minden szavával egyet lehet érteni, de szerintem érdemes hozzátenni, hogy az AI-kérdéskört strukturáltan, a hagyma héjszerkezetéhez hasonlóan érdemes vizsgálni, és ennek mentén feltenni a kérdéseket. Más a válasz egyénileg, más egy átlagos KKV esetén, megint más egy globális részvénytársaság szintjén, és végül ott vannak a nemzeti stratégiák.

Miért csalódnak a vállalatok?

A vállalatok valóban hamar csalódottak lesznek, ha elhiszik, hogy teljes folyamatokban, rendszerek fejlesztésében/működtetésében kiválthatják az embert az AI jelenlegi fejlettségi szintjén. Ha azonban úgy tesszük fel a kérdést, hogy melyek azok az önmagukban triviális, csip-csup kis feladatok (lásd a csatolt képet), amelyek ugyanakkor számosságukat tekintve jelentősek, és így hatással vannak a hatékonyságra, végső soron a fenntartható tulajdonosi értékteremtésre, akkor már nagyon más a kép.

Biztos sokan láttak már olyat, hogy remek ERP-, CRM- stb. rendszerek bevezetése után is fuldokoltak a munkavállalók a saját gyártású Excel-táblákban. Egyszerűen a nagyvállalati IT-megoldásokkal nem lehet minden egyéni kis feladatot lefedni (lehet, csak csilliárdokért).

Hol segíthet már most az AI?

Nos, ezek azok a tevékenységek, ahol már most segítségül lehet hívni az AI-t. Itt már most lehet hatékonyságnövelő ereje. Kipróbáltam, teszteltem, és úgy tűnik működik. Soha életemben egyetlen programsort sem írtam le magamtól, de a generatív és a diszkriminatív AI segítségével eredményesen futtatom a Python- és R-kódokat, és korábban megoldhatatlannak tűnő feladatokat tudok megoldani.

A „már az anyám is Pythonban kódol” félreértése

A mosolyfakasztó kiszólás tehát, miszerint „már az anyám is Pythonban kódol”, jogosan vetődik fel szarkasztikus kontextusban, ha elhisszük, hogy akár a mamánk vagy a vállalati portás is kiválthatja a profi informatikusokat és a rendszereket működtető munkatársakat mondjuk egy 3D-játék fejlesztésénél vagy egy CRM-rendszer bevezetésekor. Ha ez a vízió, abból bukás lesz (az AGI és az ASI érkezéséig). Ám ha a cél az amúgy végtelenül egyszerű és nagy számban ismétlődő tevékenységek (amiért egy valamire való IT-szakember nem hajol le) automatizálása, akkor ott bizony már most helye van az AI-nak, és szó sincs lufiról.

Itt az ajánlott Holdblog cikk, melyből a képet is kölcsönöztem:
https://hold.hu/holdblog/mar-anyam-is-pythonban-kodol-az-automatizacio-ami-nem-is-letezik/