Az előző bejegyzésben – lágyítandó egy kicsit az azt megelőző kódolás fejnehéz témákat – a kvantummechanika egyik olyan interpretációjáról írtam, ami, mint világnézet hozzásegíthet a sikeresebb részvénybefektetéshez. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy talán érdemes egy kicsit jobban körüljárni a kvantumfizikát, de úgy, hogy ne ijesszem el az olvasót (meg mert magam sem vagyok szakértője a témának). Már így is nehéz feladatra vállalkoztam, amikor a data science és azon belül a kódolás népszerűsítését tűztem ki célul a kifejezetten nem ezzel foglalkozók számára (Tudatos KisBefektető). Szerencsére vannak olyan megközelítések és művek, melyekben egyetlen képlet sem kerül említésre és amelyek túlmutatnak a száraz fizikán, de talán még nem az áltudományos őrületek kategória. Így jutott eszembe Fritjof Capra A fizika taoja című műve, amit azután olvastam el, hogy egyik kedvenc “népművelőm”, a kvantumfizikát népszerűsítő fizikus Jim Al-Khalili A kvantummechanika titokzatos világa / Einstein rémálma című BBC produkcióban (47:03-tól kezdődő részben) megemlítette.

És, hogy miért kaphat helyet egy, az adatvezérelt döntéshozással, azon belül a részvénybefektetéssel foglalkozó blogon egy ilyen könyv? Azon túl, amit az előző bejegyzésemben írtam, úgy általában hiszek abban, hogy a pragmatikus, kézzelfogható dolgok (pl. adatelemzés, döntéstámogatás) nem teljes értékűek valamilyen gondolati keretrendszer, világnézet nélkül. Úgy működnek ezek, mint az iránytű és a térkép, melyek nélkül akármilyen jó tengerész is vagy, minden szél rossz irányból fog fújni.

Röviden a szerzőről:

Fritjof Capra (született: 1939. február 1.) osztrák születésű amerikai szerző, fizikus, rendszerszemléleti gondolkodó és mélyökológus. 1995-ben társalapítója lett a kaliforniai Berkeleyben működő Center for Ecoliteracy intézetnek. Korábban a Schumacher College oktatója volt, amely 2024-ben megszűnt. Capra számos könyv szerzője, többek között A fizika taoja (1975), The Turning Point (1982), Uncommon Wisdom (1988), The Web of Life (1996) és The Hidden Connections (2002), valamint társszerzője The Systems View of Life (2014) című műnek.

..és hát akkor az írás:

Fritjof Capra 1975-ben megjelent „A fizika taoja (The Tao of Physics)” című műve egy merész kísérlet arra, hogy párhuzamokat vonjon a modern fizika – különösen a kvantumfizika és a relativitáselmélet – valamint a keleti miszticizmus (pl. hinduizmus, buddhizmus, taoizmus, stb.) között. Capra alapvető állítása, hogy amikor a fizikusok behatoltak az atomi és szubatomi világba, olyan valóságot találtak, amely messze meghaladja a hétköznapi nyelv és a klasszikus logika kereteit, és amely meglepő hasonlóságokat mutat a keleti misztikusok évezredek óta vallott világképével.

A könyv felépítése.

I.Rész: A fizika útja.

Capra először a modern fizika fejlődését vázolja fel, kezdve a görög filozófiától Newtonig, majd bemutatva azt a paradigmaváltást, amelyet a 20. század elején a kvantummechanika és a relativitáselmélet hozott. A newtoni mechanikus világkép – amely szilárd, elválaszthatatlan részecskékből álló univerzumot képzelt el az üres térben – összeomlott, amikor a fizikusok elkezdték tanulmányozni az atom belső szerkezetét.

II. Rész: A keleti miszticizmus útja

A könyv ezután részletesen bemutatja a hinduizmust, buddhizmust, kínai gondolkodást, taoizmust és a zen buddhizmust. Hangsúlyozza, hogy bár ezek a filozófiák számos részletben különböznek, alapvető világképük azonos: minden jelenség a végső valóság – brahman, dharmakaya, tao – megnyilvánulása, és az univerzum lényege a folyamatos változás és kölcsönös összekapcsoltság.

A keleti filozófiák központi fogalmai:

Egység: Minden létező alapvetően egy, az elkülönültség illúzió (maya, avidya). Dinamizmus: A valóság nem statikus, hanem folyamatosan változó (samsara, a Tao ösvénye).

Az ellentétek egysége: Jó és rossz, élet és halál, yin és yang nem abszolút kategóriák, hanem ugyanannak az egésznek a két pólusa.

Az értelem korlátai: A végső valóság túlmutat a fogalmakon és a nyelvezeten; csak közvetlen, nem-intellektuális tapasztalat révén ragadható meg (meditáció, samadhi, szatori).

III. Rész: A párhuzamok

Ez a legterjedelmesebb rész, ahol Capra részletesen kifejti a modern fizika és a keleti miszticizmus közötti hasonlóságokat:

A Mindenség egysége: A kvantummechanika megmutatta, hogy a részecskék nem elszigetelt entitások, hanem egy kozmikus háló elválaszthatatlan részei. Egy részecske tulajdonságai csak a környezetével való kölcsönhatás keretében értelmezhetők. Ez ugyanaz a holisztikus világkép, amelyet a keleti filozófiák hirdetnek.

Túl az ellentéteken: A komplementaritás elve (Bohr) szerint a fény egyszerre hullám és részecske – két ellentmondó leírás, amelyek együttesen, egymást kiegészítve adnak teljes képet. Ez hasonlít a yin–yang dinamikus egységéhez és a buddhista középút tanításához.

Téridő: A relativitáselméletben a tér és az idő nem abszolút és nem egymástól független dimenziók, hanem megfigyelő-függő és összefonódott. A keleti filozófiák szintén relativizálják ezeket a fogalmakat – a buddhizmusban a tér és az idő konstrukciók, nem pedig konkrét dolgok.

A dinamikus univerzum: A szubatomi részecskék nem statikus objektumok, hanem energiafolyamatok, mintázatok a téridőben. Capra ezt a Shiva kozmikus táncához és a karma tanításához hasonlítja – minden folyamatos mozgásban van.

Üresség és forma: A kvantumtérelméletben a vákuum nem üres, hanem tele van virtuális részecskékkel, amelyek folyamatosan keletkeznek és eltűnnek. A buddhista sunyata (üresség) fogalma nem a semmit jelenti, hanem azt a differenciálatlan valóságot, amelyből minden forma előbukkan.

Quark-szimmetriák: Capra a hadronok (erősen kölcsönható részecskék) kvark-modelljét is tárgyalja, és azt „új koanként” említi, mivel a kvarkokat soha nem figyelték meg közvetlenül, mégis magyarázzák a részecskemintázatokat.

Változási minták: Az S-mátrix elmélet az események és folyamatok hálózatát írja le, nem pedig elkülönült objektumokat. Ez megfelel a keleti filozófiák hangsúlyának a folyamatokon és az összefüggéseken, nem pedig a dolgok szubsztanciáján.

Több mint negyven év – többségében keleti – harcművészeti rajongás során elég sokat merítettem a keleti filozófiákból, meghatározták a gondolkodásmódomat. A kvantumfizikának ezzel a párhuzamba állításával, immár “tudományos” alapon is visszaigazolásra kerültek olyan világnézeti alapvetések, melyekre emlékeztetem magam például a részvénybefektetések kapcsán. Nekem ezt adta leginkább a könyv.

A korrektséghez ugyanakkor hozzátartozik azért, hogy a művet számos kritika érte tudományos körökből. Ezek szerint Capra túlságosan könnyedén vonja a párhuzamokat, és nem veszi kellően komolyan a két megközelítés módszertani különbségeit. A modern fizika nem „bizonyítja” a keleti filozófiákat, és fordítva sem. Amit Capra valójában bemutat, az az, hogy mindkét megközelítés eljuthat bizonyos hasonló metaforákhoz és fogalmakhoz – az egység, a folyamat, a kölcsönös függőség gondolatához –, de ez nem jelenti azt, hogy azonosak lennének, vagy hogy az egyik a másikat támogatná. És pláne nem jelenti azt, hogy valamilyen Däniken-műbe illő módon a keleti bölcsek már évezredekkel ezelőtt birtokában lettek volna a kvantummechanika felfedezésének.

A magyar változatot jobbára már csak antikváriumban találod, de az angol eredeti ma is könnyedén rendelhető.